MERJ NAGYOT ÁLMODNI
Március végén jött az e-mail, hogy felvettek! Kétes érzések kavarogtam bennem, hiszen nem voltam benne biztos, hogy tényleg külföldre szeretnék-e menni, de tudtam ez egy nagy lehetőség! (Mindenki azt mondta, hogy ilyen lehetőséggel élni kell, amit én is tudtam legbelül, de nem egyszerű egy ilyen döntést meghozni).
Mindenesetre még volt időm gondolkozni, mivel szerződést csak később kellett kötni. Egyébként Magyarországon még februárban leadtam a jelentkezéseket; BGE-n turizmust angol nyelven, magyar nyelven és marketinget angol nyelven jelöltem meg. Abban biztos voltam, hogy az állami ponthatárokat nem igazán fogom elérni, tehát a fizetős szakokkal számoltam.
Mikor reálisan vizsgáltam a helyzetet arra a következtetésre jutottam, hogy a legjobb döntés ha élek a lehetőséggel. Meghatározó szerepet játszott a döntésemben; az oktatás minősége, a külföldi diploma és a nemzetközi kapcsolatok lehetősége és meglepő módon a pénz is! Igen azért mondom, hogy meglepő, mert sokan azt gondolták, hogy ez biztos nagyon drága lesz nekem. De pont ellenkezőleg; Ausztriában az egyetemek többsége ingyenes, az én egyetemem történetesen fizetős de a tandíj így is jóval olcsóbb mint Magyarországon.
Mikor én felvételiztem 2018-ban a BGE turizmus-és vendéglátás szakán 400 pont volt a ponthatár, amiről én 5 ponttal lecsúsztam (nem bánom), ezért a tandíjam a következőképpen alakult volna; 280000 Ft/félév, és mivel angol nyelven szerettem volna tanulni +150000 Ft/ félév, azaz 430000 Ft-ba került volna egy félévem. Azt hozzátenném, ha angolul szeretnél tanulni a 150000 Ft-ot akkor is ki kell fizetned ha államira vesznek fel. Ennek díja még mindig magasabb mint az én külföldi tandíjam. Az önköltség összege 2020/21-es tanévre megemelkedett melynek díja 310000 Ft/félév és 160000 Ft/félév, azaz 470000 Ft-ba, majdnem fél millió forintba kerül most egy félév a BGE-n.
Mikor először felmerült a külföldi tanulás gondolata szüleim ellenezték az ötletet és nem is vettek komolyan, mert néha csak nagyokat mondtam, de nem cselekedtem. Persze mikor felvettek elkezdtünk erről komolyabban is beszélni és a nehézségek ellenére jó döntésnek látták, hogy menjek! Ekkor már egy kő leesett a szívemről, ha már ők is úgy gondolják, biztos ott a helyem. De valahogy a lelkem mélyén a világért sem akartam ott hagyni az otthonomat és a családomat.
És ha ez nem lenne elég, mint minden romantikus filmnek nekem is megvan a saját kis szerelmi történetem.
Kérdések sorozata merült fel bennem; Velem jönne? Legyünk távkapcsolatban? Működne egyáltalán? Vagy csak szimplán nem egyfelé visz az élet? - Na jó a legutolsó kérdés nem nagyon merült fel, ezt inkább a környezetem sugallta egy kicsit burkoltan.
De szerencsére a sors eldöntötte és hosszas fejtörés után úgy alakult, hogy jön velem! Azt gondolom, azon a pontom döntöttem el, hogy megyek! Tudtam, hogy nem lesz egyszerű, főleg nem nekem, aki nagyon szeret Otthon lenni de valahogy éreztem ez kell ahhoz, hogy legalább egy kicsit fel tudjak nőni, önállóbb lenni és felkészülni a nagybetűs életre. Rengeteg dolog állt előttem, kisebb-nagyon sikerrel de megküzdöttem a szembejövő akadályokkal! Külön köszönet a szüleimnek, és persze a barátomnak, aki eleinte mindenben segített, mert én és az ügyintézés akkor még köszönőviszonyban sem voltunk. Plusz még neki is ott volt a rengetek intéznivaló - hát úgy konkrétan átszervezni az életét.
A következő részben a kollégiumok, albérletek és azok árairól lesz szó, valamint megosztom veletek a tapasztalataim és mutatok néhány hasznos oldalt a szálláskereséshez.
